A magyar óriás nyúl
Fiatal fajta, a két világháború között keletkezett. Őse az igen vegyes összetételű magyar parlagi nyulak és a magyar vadas nyúl mellett a 19. század végén hazánkba került belga óriás nyúl. A magyar parlagi nyúl igen szapora volt, de nem volt megfelelő minőségű sem a húsa, sem a szőrméje. Ezt a tulajdonságát kívánták feljavítani a tenyésztők, amikor a két világháború között keresztezték a belga óriással. A gyorsabban fejlődő és nagyobb testű nyulak több húst és nagyobb méretű prémet termeltek. A keresztezés kényszerű volt és tervszerűtlen, mindössze kistenyésztői szinten folyt. Az új fajtát először Fekete László írta le A házinyúl tenyésztése és egészségtana című könyvében 1941-ben. Ekkor a magyar óriás nyúl példányai már rendszeresen megjelentek a kiállításokon.A háború után, 1958 és 1962 között a Kisállattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet (KÁTKI) egy megfelelő húsnyúlfajta kialakítására törekedett, amit az akkor még igen heterogén magyar óriás nyulak feljavításával kívánt elérni. Ekkor keresztezték a magyar vadas nyúllal. Mivel a kutatások nem hozták meg a kellő eredményt, felhagytak a nyúlfajta további szervezett tenyésztésével. A kisgazdaságokban viszont továbbra is kedvelték a magyar nyulakat igénytelenségük, gyors növekedésük miatt. Tovább folytatták a magyar vadassal történő keresztezéseket, minek következtében a magyar vadas nyúl az 1980-as évek elején teljesen eltűnt, mint önálló fajta.
A magyar óriás nyulak fennmaradására súlyosan hatott, amikor a 80-as évektől a kistenyésztőknek többet fizettek a fehér színű állatokért, mint a színesekért. Ez kérdésessé tette a fajta fennmaradását. Ráadásul a nemzetközi szövetség sem ismerte el a fajtát. Kissé könnyebb lett a tenyésztők helyzete, amikor 1994-ben a nyulat felvették az őshonos állatok listájára. Ennek ellenére a magyar óriás nyúl napjainkban is rendkívül nehéz helyzetben van, állománya mindössze pár száz példány lehet. A gazdasági hasznosításra irányuló nemesítés feladatát jelenleg senki nem vállalja.
Jellemzői
Négy színváltozatban tenyésztik. A leginkább elterjedt a vadas vagy nyúlszürke (agouti). Ritkán előfordul fekete és vasderes színben. A fül a külső szélén és a hegyén feketés árnyalatú. A fehér szín önálló színtípus, a fajtatiszta almokban csak fehér színű állatok születhetnek. A szőrzet minden testtájon egyenletes színeződésű. Kifejlett korban a testsúlya 5,5 – 7 kg közötti.Igénytelen, gyors növekedésű, jó takarmányhasznosító. Ellenben rossz a nevelőképessége, aránylag sok a halvaszületés és alacsony a választáskori súly. Ezért gazdasági hasznosítása erősen kérdéses, bár húsának minősége nagyon jó.
A magyar óriás nyúl az egyetlen őshonos nyúlfajtánk, amit az Országgyűlés 32/2004. (IV. 19.) OGY számú határozatában veszélyeztetett nemzeti kinccsé nyilvánított. Őshonosként elismert állatfajtáink között az egyik legrövidebb múltra a magyar óriás nyúl tekinthet vissza: állami elismerést csak 1994-ben kapott.
A magyar óriás fajta alapját képező állománya a két világháború között Magyarországra került és itt továbbtenyésztett belga, vagy másként flamand óriás nyulak, valamint a magyar parlagi nyulak és a magyar vadas nyúlfajta kényszerű és tervszerűtlen keresztezésének
eredményeként jött létre. A keresztezésekből szerencsés új fajtatípusok alakultak ki, amelyek átvették a belga óriás testformáját, szépségét, szőrméjének előnyös tulajdonságait, de megtartották a parlagi és keverék nyulak nagyobb edzettségét és igénytelenségét. Ezek továbbtenyésztéséből alakult ki - más európai országokhoz hasonlóan – Magyarországon is a hazai óriás nyúl, melynek példányaival közvetlenül a II. világháborút megelőző időszakban már lehetett találkozni a kiállításokon.
A magyar óriás nyúl zömök, széles törzsű, telt farú nyúl, füle rövidebb, mint 15 cm. Kifejlett korban a testsúly 5,5-7 kg közötti, ideálisan 6,5 kg. A többi óriás fajtával ellentétben a 7 kg fölötti testsúlyért már pontlevonás jár. A magyar óriás nyúl leginkább extenzív körülmények között – kis állománylétszám, lassú szaporítási ritmus, abrak mellett gumók vagy friss és szárított zöldtakarmány etetése, telepadlós elhelyezés, természetes klíma – szaporítható és nevelhető sikeresen. Ezért tömegtermelésre továbbra sem alkalmas, de sokkal jobban megfelelhet a bio- vagy ökotartásban.
Jelenleg négy színváltozatban tenyésztik. A leginkább elterjedt a vadas vagy nyúlszürke (agouti). Ritkán előfordul fekete színben, a vasderes szín sem gyakori, ráadásul állandó vita tárgya. A felsorolt színek egymással kevert öröklődésűek, ami azt jelenti, hogy a vadas színű szülőktől született almokban mindhárom színváltozat előfordul. A fehér szín önálló színtípust jelent, amennyiben a fajtatiszta almokban csak fehér színű állatok születhetnek. Lassan érő, 5,5-6 hónapos korban vehető tenyésztésbe, habár ivarérése ezt jóval megelőzi.
